A kis sárszalonka (Lymnocryptes minimus) hazánk egyik ritkán látható, tavasszal és ősszel átvonuló madárfaja. A szalonkafélék családjába tartozik, költőterülete Észak-Európa valamint Szibéria távoli tundravidéke.

Sehol sem gyakori, de talán ez azzal magyarázható, hogy igen nehezen figyelhető meg köszönhetően a rendkívüli tollazatának, aminek segítségével szinte teljesen beleolvad a környezetébe. Ellentétben a sárszalonkával (Gallinago gallinago), ami közeledésünkre már hamar felröppen a földről, a kis sárszalonka szinte csak az utolsó pillanatban ugrik fel az ember lába alól.

A kis sárszalonka a rejtőtollazatának köszönehetően igen nehezen mefigyelhető madárfaj. Fotó: Nyúl Mihály

Jellegzetes hátmintázata tökéletesen elrejti a ritkás füvű, alacsony vízborítású, mocsaras, iszapos élőhelyén és ezt a madár is tudja. Ha veszélyt észlel szorosan a földhöz lapul és csak sok idő elteltével kezd el újra táplálkozni jellegzetes „rugózva táncoló” mozgásával. Az esetek többségében egyszerűen nem veszi észre a ragadozó vagy elsétál mellette az ember. A Kiskunságban elsősorban a szikes mocsarak szegélyében, a szikes puszták vízállásos részein és a turjánvidék mocsár-és láprétjein lehet vele találkozni, már akinek szerencséje van. Az utóbbi években egyre több az áttelelő példány is, azokat lecsapolt halastavak medrében, be nem fagyott csatornák mellett lehet megfigyelni. Csőrével az iszapot szurkálva keresi táplálékát, hasonlóan a cankókhoz és partfutókhoz. Rovarlárvákat, férgeket és apróbb csigákat fogyaszt.

A szárazság ellenére a Csaba-réten kialakuló vizes élőhelyek továbbra is fontos szerepet töltenek be a szalonkafajok számára. Fotó: Nyúl MIhály

A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság több helyszínen végez természetvédelmi célú vízpótlást a „Vizet a tájba” program keretében, többek között Kunszentmiklós és Soltszentimre térségében. Utóbbi területen (ahol az alábbi felvétel is készült) kiemelt jelentőségű a Csaba-rét, ahol az Igazgatóság mintegy 40 hektárnyi terület árasztásával, valamint őshonos magyar szürkemarhák és magyar házi bivalyok élőhelykezelő legeltetésével alakít ki számos madárfaj számára kulcsfontosságú pihenő, táplálkozó és költőhelyet.

Az elmúlt évek aszályos időszakai hasonlóan más vízhez kötődő élőlényekhez úgy a kis sárszalonkának sem kedveznek. A szárazság ellenére a Csaba-réten kialakuló vizes élőhelyek továbbra is fontos szerepet töltenek be a szalonkafajok, a nagy póling (Numenius arquata), a pajzsoscankó (Calidris pugnax) számára, valamint költőhelyként szolgálnak a piroslábú cankónak (Tringa totanus), a bíbicnek (Vanellus vanellus) és az elmúlt években világszinten is jelentősen megfogyatkozott nagy godának (Limosa limosa).

Írta: Nyúl Mihály – természetvédelmi őrszolgálati csoportvezető, KNPI