Túl a csúcson – Végéhez közeledik a kék vércsék vonulása ÉTF

Túl a csúcson – Végéhez közeledik a kék vércsék vonulása október 2.

A Körös-Maros Nemzeti Park az afrikai tájak felé vonuló kék vércsék egyik jelentős gyülekezőhelyének számít. A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság minden évben több héten át, heti egy alkalommal, szinkronszámlálással gyűjt adatokat a kék vércsékről.

A nemzeti parkon belül a legjelentősebb gyülekezőhely Gyomaendrőd külterületén, egy kőrises erdőben van. Itt a legnépesebb csapatot, 1600 példányt szeptember 17-én számoltak, egy héttel később ez 1200 példányra csökkent. Ezek a számok néhány százzal magasabbak az előző években tapasztaltnál. A rekordot kb. 15 évvel ezelőtt regisztrálták, akkor mintegy 2000 példány éjszakázott egy anyaggödörben lévő nemes nyarasban. Ez a hely azonban a csapadékhiány miatt már régen kiszáradt, ezért alkalmatlanná vált a kék vércsék éjszakázására. A mostani éjszakázóhelyet több éve használják. Előfordul olyan, hogy kezdetben több erdőfoltban, kisebb csapatokban gyülekeznek, de később mindannyian ebben az általuk kedvelt kőrises erdőben koncentrálódnak.

Az éjszakai beülés előtt a kiszemelt facsoport felett keringenek a vércsék. Fotó: Balla Tihamér

A kardoskúti Fehér-tó térségében az első két számláláskor még három, később azonban csak két éjszakázóhelyet találtak. Az első szinkron alkalmával, augusztus 21-én a három helyszínen (a Tanyaszélen, a Csajági-erdőben és a Fecskési-erdőben, ahonnan később elköltöztek) összesen 113 példány volt. Később ez a szám folyamatosan emelkedett, majd szeptember 17-én érte el a csúcsot, amikor a két éjszakázóhelyen összesen 766 példányt találtak. A legutóbbi, szeptember 24-i számláláskor már csak 225 példány volt. Ezek a számok az elmúlt években is hasonlóan alakultak.

Az éjszakázóhely közelében még a talajon vadásznak a sötétedés előtt a vércsék. Fotó: Balla Tihamér

Cserebökényben az augusztus 21-i, első szinkron alkalmával Rekettyésen, a vércse- és varjútelepen 120 példányt számoltak, ami azon a héten országos szinten is kimagasló volt. Ezek a példányok még valószínűleg az ott költő párok és fiókáik voltak. A második szinkronnál 96-ra csökkent az egyedszám. Szeptember 3-án viszont már 220 madarat számoltak. Érdekesség, hogy míg máskor egy facsoportban, néhány fán gyülekeznek, most kb. egy kilométer hosszon ültek a száraz fákon és csak sötétedéskor húztak össze a varjútelepre.  Szeptember 10-én Rekettyésen 480 madarat számoltak, 17-én pedig már két helyszínen is éjszakáztak kék vércsék. Ekkor Rekettyésen 410, a szentesi Fekete-réten pedig 450 madarat regisztráltak. A legutóbbi, szeptember 24-i szinkron alkalmával Fekete-réten 850, Rekettyésen 330 kék vércse volt, azaz ezen a napon Cserebökény térségében 1180 példány éjszakázott. Valószínűleg ez volt az idei csúcs.

A Csanádi pusztákon lassan nőtt a gyülekező vércsék száma. Szeptember elején még Montág-puszta északi részén éjszakáztak, 80-100-as nagyságrendben. Napközben ennél több vércsét lehetett látni a térségben vadászni, ezek azonban Kardoskút felé húztak éjszakára. Szeptember végére alakult ki tömeges gyülekezés a Kopáncsi-pusztán, a Vadász-erdő nevű erdőfoltban. Itt az utolsó szinkron alkalmával már 850 madarat számoltak, melyek látványos, tömeges keringő repülést produkáltak az éjszakai beülés előtt.

Hím kék vércse a gyülekező helyen. Fotó: Balla Tihamér

A Kígyósi-pusztán az első számláláskor még egyetlen kék vércsét sem találtak a tradicionális éjszakázóhelyeken. A második alkalommal már felbukkantak, de számuk tíz alatt maradt. A szeptember 17-én regisztrált maximum is csupán néhány tucatnyi volt, a korábbi és későbbi számlálások alkalmával pedig mindig tíznél kevesebb példányt láttak. A madarak egy félhektáros, pusztai erdőfoltban éjszakáznak. Napközben azonban az említettnél jóval több kék vércsét láttak, elképzelhető tehát, hogy ezek a példányok a határ túloldalára, népesebb csapatok közé járnak éjszakázni, ahol nagyobb biztonságban érzik magukat.

A cikk borítóképét készítette: Szakolczai Krisztina (Kék úr)