Természetes tüzijáték

Leírás

Rénszarvasok, sűrű fenyvesek és piros házak között vezetett az utam észak felé, a svéd lappföldre. Ezt a fagyos, kietlen környéket érintetlen hó fedi és az éjszakai mínusz huszonhárom fokok mindennap megőrzik ezt. A nap is csak három és fél óráig van fent télen, és mivel nagyon alacsonyról süt ezért a táj a rózsaszín, kék és az arany színeiben játszik. Éjszaka (délután három óra után), amikor a nyírfajdok és a rénszarvasok már nyugovóra tértek, a sarki rókáké, farkasoké és az északi fényé lesz a főszerep. Ahogy a zöd és lila fényben játszó égbolt ragyog és másodpercenként váltakozik, az valami fenséges látvány. Nem csoda, hogy régen a svéd őslakosok (sámik), elmondásuk szerint féltek a jelenségtől, mert gonosznak gondolták azt. Ha a sarki fény showműsort tartott az égen, akkor biztos, hogy a sámik nem mentek ki a szabad ég alá. A sarki fény fotózása rendkívüli türelmet és kitartást igényelt, ugyanis a fagy miatt egyhelyben állni, toporogni, igazgatni a szöget és várni arra, amíg a fotók elkészülnek vérfagyasztó volt. A legtöbb idő, amit kint töltöttem nagyjából húsz perc volt. Aztán visszaszálltam a kocsiba, hogy megmelegedjek, majd pár perc elteltével megint kiszálltam tizenöt-húsz percre, hogy nehogy lemaradjak a nagy pillanatokról. Tíz napból összesen öt éjszakát adott nekem a természet arra, hogy megcsodálhassam az aurora különlegességét. Szerencsére a vadonban rénszarvasokkal is találkoztam, kétszer is. Egyszer amikor alkonyatkor, napi portyájukról tartottak hazafelé, másszor pedig egy rendkívül világos, havas reggelen, amint egy fehér mezőn kutatott egy család (kb. 8-10 egyed) táplálék után. Az alábbi fotó az északi sarkkörön belül készült és egy felejthetetlen téli utazásról tesz tanúbizonyságot.